A képviselő is ember

Ezt az oldalt azoknak szánom, akik nem csak a hivatalos képviselői munkámra kíváncsiak, testületi hozzászólásokra, előterjesztésekre stb. Azoknak, akiket érdekel a “magánember” is. Pár mondatban szeretném az alábbiakban ismertetni az életrajzomat, mi a hivatásom, milyen munkakörökben tevékenykedtem korábban, mi a végzettségem. Mely iskolákba jártam. Mióta élek Budaörsön. Mit gondolok a politikusi hitelességről. Feleségem, gyermekeink, unokánk… Mik a hobbijaim. Szóval: egy “kis színes“ rólam. Persze, szigorúan csak azoknak akiket ez is érdekel! 😊


Még kimondani is rossz de az előző évezred utolsó évszázadának közepe táján 1966. május 7-én születtem. Budapesten. Nagyjából ez az infó az egyetlen kötődésem a fővároshoz, – mert születésem után azonnal Budaörsre “jöttem” haza, az itteni Óvárosi családi házunkba. Anyai ágon egy hét tagú – és négy generációs – festőművész dinasztia tagja lehetek, és ez az indíttatás jelentősen befolyásolta későbbi pályaválasztásomat is. Az óvoda,.- na az kimaradt az életemből,-  mert az idő tájt még nem is nagyon volt Budaörsön. Általános iskoláimat itt végeztem, és gyakorlatilag szinte a város összes általános iskolájába jártam. Na, nem azért, mintha rossz gyerek lettem volna, akit mindenhonnan kicsapnak, hanem abban a korban divat volt, hogy összevontak majd szétbontottak osztályokat és ezért évfolyamtársaim jelentős része hozzám hasonlóan szinte minden iskolába járt.

Visszagondolva, nagyon szép gyerekkorom volt, békés családi légkörben, – bár édesapámat nem igazán ismertem – mert hároméves voltam amikor elváltak szüleim. Édesanyám és a nagyszülők neveltek.

De más volt abban az időben Budaörs!
A mai Auchan, IKEA, Decathlon helyén, mezőgazdasági táblák sorjáztak. A Tesco és az ahhoz közeli bevásárlóközpontok helyén hatalmas zöld mocsaras rétek, ahol nyaranta horgászni, telente korcsolyázni jártunk. Ugyanígy remek kárászozó hely volt a mai Nádasdűlő sétány környéke, a Törökugrató alatti lápos területek.

A környező dombok tetején, (amelyeket mi hegyeknek hívtunk) még meg voltak a kis fém tornyok, amelyek a régi reptér számára szolgáltak jelzőfényes előjelzőként. Az egykori Mávag-telep elején, ahol ma különféle fém-vas nevű utcák vannak, még szőlő ültetvények voltak.
Egészen fel a Frank hegyig. A Kőhegyen nem volt (még) vissza építve még akkor a kis kápolna, látszottak a régi Passió-színpad maradványai, – viszont a barlangba be lehetett menni mert nem volt rajta a rács. Gyerekként naná, hogy bementünk! Kálvária dombon csak a romos Stációk és a kereszt helye árválkodott. A régi Kötő utcai autóbusz végállomásnál 2 Ft-ért- lehetett finom lángost venni. Budaörsi Kenyérgyár termékeit kis faházakban árulták, és fantasztikus ízű, minőségi péksütemények, és kenyerek voltak.

Budaörs, 1985. – Kőhegy már/még kereszt és Kápolna nélkül, Lakótelep Auchan nélkül, lápos részek Tesco nélkül, „régivégállomás” Kenyérgyárral. Saját Super8-as felvételem.

2002 körül “környékezett meg” a politika, az akkori Művelődési Bizottság külsős tagja lettem, – szakmai kötődésem okán. Ez meglehetősen hullámzó karrier, amely mindenkori, ciklusonkénti választásoktól függ. Így, soha egy pillanatra sem adtam fel művészeti főállásomat. Akik ismernek, tudják hogy korábban voltam listás képviselő, párt alelnök majd elnök, kétszer polgármesterjelölt 2006-ban és 2014-ben, illetve 2010 és 14 között Kamaraerdő képviselője és alpolgármester. A 2014-es választás után teljesen visszavonultam a nagypolitikától, és egy jó időre (8 évre) a helyi közügyektől is. (Azért ebben volt külső nyomás is…) Ezzel együtt: Néha ez jót tesz, kicsit átgondolni a dolgokat…

Viszont ez alatt több vállalkozással is foglalkoztam még, amelyek részben még most is működnek. Volt olyan is ami kudarc lett pl. agárdi vendéglátós próbálkozásom… Van egy saját Kft-m, üzemeltetek egy webshopot és legújabban egy SAAS (Software as  Service) vállalkozást indítottam, mely mesterséges inteligenciával foglalkozik. Jó színes kép! És akkor még a hobbijaimról nem is beszéltem.

Visszatérve az iskolám hoz: most olyat mondok, amit talán el sem fognak hinni… Jórészt Wittinghoff Tamás polgármesternek köszönhetem szakirányú egyetemi végzettségem. Történt ugyanis, hogy a 2006-os polgármesterjelölti TV vitánkban azzal próbált lejáratni, hogy én csak egy “nyári iskolát végzett érettségizett” valaki vagyok, aki nem igazán lehet alkalmas városvezetése… 

Hát jó, ha lúd legyen kövér! Ha már úgyis érdekel a politika beiratkoztam a Miskolci Egyetem bölcsészettudományi karára , Politikatudomány szakra. Az első félévet még “fizetősen” végeztem, utána miután szinte kivétel nélkül jeles jegyeim voltak, átvették állami finanszírozásra. Jelesre diplomáztam.

Miután az idő tájt indult az Egyetemen a mesterképzés, kértek, hogy maradjak. Maradtam… Még négy félév és még egy jeles politikatudomány mesterdiploma. Így lettem okleveles politológus. (Kérték, maradjak a doktori iskolára is, de ötven éves életkor körül ezt a 10 félévet már inkább kihagytam. Talán leginkább az idegen nyelvi publikálás “kényszere“ miatt nem vágtam bele.) Angolul ugyan beszélek, de csak konyhanyelven. Egy percig sem dolgoztam a „szakmában”, de az ott megszerzett tudást az életben, és a testületi üléseken politikai környezetben kiválóan tudom hasznosítani. Így, nem bántam meg! Kiváló és ismert tanáraim voltak balról, jobbról, liberális oldalról egyaránt: dr. Csizmadia Ervin, Fritz Tamás, Dr. Fazekas Csaba, Zárug Péter Farkas, Veres Edit, Boros Bánk Levente, Dr Fekete Sándor– hogy csak a legismertebbeket említsem. Többükkel mai napig tartom a kapcsolatot, és baráti viszonyban vagyunk.
Élmény volt tőlük átvenni a tudást, megismerni a személyiségüket.

Hogyan kerültem Kamaraerdőbe? 2010-ig néhány kirándulást leszámítva szinte semmi közöm nem volt ehhez a városrészhez. Az akkori polgármesterjelölt egy vita miatt, mely köztünk volt, egy olyan körzetet „adott nekem”, ahol – úgy gondolta – biztosan nem fogok nyerni… Én nyertem, ő nem.
Akkor is úgy gondoltam, hogy teljes szívvel és lelkesedéssel fogok bele a körzet fejlesztésébe, a közös tervezés kialakításába az ott lakókkal, és igyekszem a lehető legtöbbet kihozni Kamaraerdő érdekében. Nemcsak megismertem, de nagyon meg is szerettem ezt a körzetet, és az ott élőket. Sok barátot szereztem, sok támogatót. Ne vegyék szerénytelenségnek, de úgy érzem, hogy 2010-2014 között egy nagyon szép felívelő időszaka volt Kamaraerdőnek. Akkor épülhetett meg a PARK, amely ott helyben, – de talán egész Budaörsön is – egy kis zöld ékszerdoboz.

Még belegondolni is rossz, hogy a korábbi “Városházi tervek” szerint ott hulladékválogató /  átrakó épült volna oda… Elkezdtünk közösséget is építeni. Helyi újság, Kamaraerdő napja, Kamaraerdei advent, közös szemét szedés, és még sok más olyan program amely összefűzi az embereket. Azután jött a feketeleves. ☹  Végtelenül szomorúan, és kudarcként éltem meg azt, hogy 2014-ben hogy csak néhány százalékkal is, de elveszítettem a választást. Ha a racionalitás dönt, ezt talán nem történhetett volna meg. De, érzelmek, politikai indulatok, “szeret-nem szeret“ hozzáállás dönti el sok esetben a választást. Sokan a párt logókat nézik, aszerint szavaznak, és akkor már háttérbe szorul az ember, a képviselő aki egyébként a körzetért próbál tenni legjobb tudása szerint.
Helyi ügyekben addig is teljes mértékig negligáltam az “országos nagypolitikát”. Ezután a választási bukás után amikor az időközin elindultam, – már tudatosan helyi a egyesület színeiben függetlenként tettem. Így már elfogadtak. Álltam is a szavam! A testületi üléseken, bizottsági üléseken teljes mértékig kerülöm a nagypolitikát.
Ha újraválasztanak, így fogok tenni a jövőben is. Csak Kamaraerdő érdekében kívánok dolgozni!
Így, e szubjektív életrajzom végé fele szeretnék néhány szót ejteni a családomról is. Hátha valakit ez is érdekel. 😊
1998-ban nősültem meg. Feleségem Törökné Mészáros Éva, aki szintén festőművész, (és Mészáros Wivien néven szignálja képeit.) Ez a keresztnév jobban tetszik neki, – ezért ezt vette fel.

‘98-ban építkeztünk. A szülői ház telkének hátsó részén egy 100 m²-es könnyűszerkezetes családi házat építettünk, 90%-ban saját munkával és kivitelezésben feleségemmel közösen.

Három fiút neveltünk fel: ők Gábor, Krisztián, és Tamás,  – és már megszületett első unokánk is. A 15 hónapos, Dominik. A fiúk időközben felnőttek… Gábor sikeres építőipari vállalkozó, Krisztián saját, gyorsan növekvő informatikai cégét vezeti, Tamás végzős, ígéretes jövőjű szakácstechnikus.

Ha már említettem korábban, –  a munkáimon kívül, melyek a szenvedélyem is, –  vannak még más hobbijaim is. Csak időm nincs rá… Címszavakban: horgászat, (lehetőleg a saját építésű kishajómról, a Velencei Tavon), vasútmodellezés, olvasás, mikroelektronikai áramkörök építése és programozása, fotózás.

Ennyi.

Hát, – kicsit hosszú cikk lett-, de, nagyjából ez lennék én, a “politikus”, –  mint magánember.